Iskolánk 7.f osztályos diákjai közül 20 tanuló lehetőséget kapott arra, hogy a Határtalanul program keretében 2012. május 17-20. között romániai kiránduláson vegyen részt. Négy napos utunk helyszínei: Nagyvárad, Magyarremete, valamint Biharfüred környéke volt.

Kirándulásunknak a „Czárán Gyula útján” elnevezést adtuk, hiszen a Czárán általa ismert, felfedezett helyek meglátogatása, bejárása jó alkalom a határon túli magyar területek kultúrájának, lakossága hétköznapjainak, szokásainak megismerésére, Bihar megye épített és természeti szépségeinek felfedezésére. Czárán alakja például szolgálhat a nyitottságra, egy jó ügy iránti elköteleződésre, kitartásra, más népcsoportokkal való együttműködésre. Nem utolsósorban: a természetjárás a tanulásnak és a kikapcsolódásnak talán a legegészségesebb kombinációja, amely remélem, több diákunk számára életformává fog válni.

A gyerekek útinaplója így örökíti meg az eseményeket:

1.nap

2012. május 17. csütörtök

Reggel 7 órakor Csongrádról, a Penny parkolójából indultunk a kirándulásra. A határ átlépése után tanárnő a buszon mesélt a Parcium történetéről, a vidék irodalmi emlékhelyeiről, híres szülötteiről. A 4 órás út után megérkeztünk Nagyváradra.

Első állomásunkon a nagyváradi Ady Líceum 7.A osztályos tanulóival találkoztunk. Bemutattuk nekik a prezentációnkat és a videónkat városunkról, az iskolánkról és az osztályról, melyeket napokig készítettünk. Ezek után vendéglátóink is bemutattak egy kisfilmet a nagyváradi várról. Ezzel felkeltették az érdeklődésünket, kíváncsian vártuk a várlátogatást.

Miután elbúcsúztunk a nagyváradi diákoktól, kerestünk egy közeli pénzváltót, ahol a forintunkat lejre váltottuk. Sétánk folytatásaként Czárán Gyula mellszobrához érkeztünk, és megkoszorúztuk, hiszen kirándulásunkon az ő útját követve járjuk be Bihar tájait.

Utunkat az ebéd után a Szent László Bazilika megtekintésével folytattuk, ahová három hetedik osztályos tanuló - Roland, Alexandra  és Peti- kísért el bennünket. Itt megtekintettük Szent László hermáját, láthattuk a bárdját és megcsodálhattuk a barokk stílusú épületet. Ezután a fő utcán egy órás szabadprogramot kaptunk. Lehetett vásárolgatni, palacsintázni, kinek mihez volt kedve. Ezek után összegyűlt a csapat és megtekintettük a színház épületét. Az Astoria falán elhelyezett emléktábla arra emlékeztetett bennünket, hogy Ady itt ismerkedett meg Lédával.

Sétánk következő állomása a holdas templom volt. Erről a templomról megtudtuk , hogy az óra tornyában egy 3 m átmérőjű fele aranyozott fele fekete gömb van, amely a hold állását követi. Mindannyiunknak nagyon tetszett ez csodálatos templom.

Városnézésünk utolsó állomása a nagyváradi vár volt. Itt három osztálytársunk (Rebeka , Noémi és Zsófi ) bemutatta a vár történetét.

Innen már csak egy úti célunk volt, a szállásunk, a Posticum Keresztény Ifjúsági Központ. Ezen a szálláson mindannyian egy szobában aludtunk, ami nagyon jó volt, hiszen így együtt még nem töltöttünk el egy éjszakát. Sokat beszélgettünk, játszottunk, nevettünk, majd a kis csapat nyugovóra tért.

Viki, Tekla

2. nap

2012. május 18. péntek

Reggel felébredtünk az igen hosszúra nyúlt éjszaka után, ami beszélgetéssel telt. 8 órakor indultunk el a Posticumból. Nagyváradot a 79-es úton hagytuk el és Belényes felé vettük az irányt. Az alföldi táj fokozatosan dimbes-dombossá váltott; focipályákat, teheneket, birkákat láttunk az út mentén. Belényesre érve csatlakozott hozzánk a túravezetőnk, aki az elkövetkezendő napokban helyismeretével, túrázási tapasztalataival lesz segítségünkre.

Utunk következő állomásaként Magyarremete határában megálltunk a 400 éves tölgynél. Túravezetőnk mesélt a múlt század tölgyerdőiről és az erdőgazdálkodás mai helyzetéről. A háttérben legelgető tehenek kapcsán beszélgettünk a falusi emberek életmódjáról, az egészséges élelmiszerekről és a tejgazdálkodásról.

Napunk fő programja a Czárán-barlang vagy más néven Mézgedi-barlang  meglátogatása volt. Miután leszálltunk a buszról, előkészítettük a szemetes zsákot és a gumi kesztyűket, hiszen azt terveztük, hogy út közben összeszedjük a mások által eldobált szemetet. Szerencsére ezt a célkitűzést alig sikerült teljesíteni, hiszen örömünkre alig találtunk eldobált műanyag üvegeket. Egy negyed órás séta után odaértünk a barlanghoz, aminek bejárata a tavalyi kirándulásunk egyik helyszínére, az Istállóskői- barlangra emlékeztetett. Az előkészületek befejeztével elindultunk az izgalmas túrára. Rengeteg érdekes cseppkövet láttunk, melyek egy részét fantázianevekkel láttak el.

Ilyen volt például az óriás keze, a polip, a torta, a piramis, a szénaboglya, ami az egyik legnagyobb volt, a bébi elefánt, a teve, Szent Péter, Titanic és még rengeteg más. Ezen felül a denevérek is érdekesek voltak természetes környezetükben. Ezután vizet gyűjtöttünk, amit hordozható laborunk segítségével bevizsgáltunk.

Miután visszasétáltunk a buszhoz és megebédeltünk, elindultuk Magyarremetére, hogy megtekintsük az egyik ősi templomot. Ennek falfestményeiről hallhattunk történeteket egy fiatalembertől és megtekinthettük a harangot. Elsétáltunk a tájházhoz, ahol 2 szoba volt, amelyek régmúlt idők emlékeit őrzik. A falu lakói tárgyi adományaikkal tették lehetővé, hogy az idelátogatók megismerjék, hogyan éltek hajdanán.

Végül megérkeztünk új szálláshelyünkre, ami nagyon magasan van ( 1100- 1200 méter körül ). Miután elfoglaltuk a szobákat és megvacsoráztunk és mesét néztünk, közös játékkal múlattuk az időt ( kártya, pingpong). És végig vihorásztam Kristóffal, amikor ezt írtam. Jó kedvünk van :)

BE CONTINUED…..

Levi, Káká

3. nap

2012. május 19. szombat

Az új szálláson, a Gaudeamusban töltött este után kipihenten ébredtünk. 9 órakor elfogyasztottuk a finom reggelit és előkészültünk a túrára, mely a Jád völgyébe vezetett bennünket. Fél 11 felé útnak indultunk. Először kocsik által is járt utakon haladtunk végig, hegynek lefelé. Sok kis patak csordogált arrafelé, melyek csobogása és a madarak csicsergése felüdülést jelentett az arra tévedő vándornak. A fenyőfák több méter magasan tornyosultak fölénk. Utunk során számtalan szép virággal találkoztunk, melyek többnyire védett fajok voltak.

Körülbelül 3 óra gyaloglás után egy gyönyörű vízesésnél, a Menyasszony fátyla-vízesésnél pihentünk meg, itt fogyasztottuk el az ebédünket is. Szükségünk is volt az erőgyűjtésre, mivel innentől egy meredek ösvényen haladtunk tovább. Gyökerekbe kapaszkodva másztunk a csúszós avaron egyre feljebb és feljebb. Néha megálltunk egy kis időre, hogy kifújjuk magunkat, de túravezetőnket rendíthetetlenül követtük. Kis idő múlva egy újabb vízesésben gyönyörködhettünk. Miközben küzdöttünk a magassággal, eleredt az eső, de mivel mindenki hozott esőkabátot, folytathattuk utunkat.

Újabb és újabb hegyekre másztunk, közben a táj is váltogatta arculatát. Mesés kis tisztások mohalepte talaján gyalogoltunk keresztül és nem győztünk betelni az apró virágok pöttyözte erdő szépségével.

Egy patak állta utunkat, amin csak kövekre lépdelve, egyensúlyozva tudtunk áthaladni. De a nehézségeknek ezzel még nem volt vége, még hosszú út állt előttünk. Időközben a nap is kisütött, és amikor a hegy tetejére értünk, a kabátokra már nem volt szükség. Egy nagy kanyart kellett még megtennünk, dombra fel, dombról le. Fáradtan és kipirult arccal, sok új élménnyel mentünk vissza a szállásra.

E kalandok után mindenkinek jól esett a kiadós vacsora. Az agyunkat is megedzettük egy totó segítségével, amit nekünk sikerült a legjobban kitölteni. A jutalmunk nem maradt el, mindenki megajándékozhatta magát egy csokival.

Vikiék Olival vízminőséget mértek, tanárnőink pedig még sok játékos feladattal színesítették az esténket, így a jókedv garantált volt. A nap végére alaposan elfáradtunk, ezért mindenki örült, amikor végre az ágyba dőlhettünk.

Noémi

4. nap

2012. május 20. vasárnap

Reggel kipihenten ébredtünk a tegnapi túra után. 9 órakor az utolsó közös reggelihez láttunk. Ezután összecsomagoltunk és levittük a csomagjainkat a buszhoz, majd elindultunk aznapi első úti célunkhoz, a Csoda-forráshoz. Ott megtöltöttük a palackjainkat a forrásvízzel. Innen egy elágazó út vezetett a Poienii-csúcsra. Utunk első felét egy kikövezett turista útvonalon tettük meg, majd útvonalunk feléhez értünk, ahol megpihentünk egy félórára, elővettük az általunk készített szendvicseket, miközben gyönyörködtünk a csodálatos tájban. Miután feltöltődtünk energiával, nekiláttunk az utunk másik felének. Innen egy sokkal meredekebb és sárosabb útvonal vezetett a hegycsúcshoz. Utunk során a télről megmaradt hóval is találkoztunk.

Amikor a tisztáshoz értünk,  megálltunk egy 10 perces pihenőre, hogy kipihenjük az addig megtett utat, utána nekiálltunk , hogy meghódítsuk  a hegy leges-legtetejét.

Mikor felértünk, mindenki megkönnyebbülten  kifeküdt a pázsitra és csodáltuk az 1625 m–ről elénk táruló panorámát. Pár csoportkép készítése után elindultunk a hegyről. Teljesen másik erdős úton haladtunk, míg a buszhoz nem értünk. Itt újból megtöltöttük palackjainkat és utunkat a szállás felé vettük, hogy egy kicsit felfrissüljünk az 5 órás túra után. Itt átöltöztünk és utunkat Magyarország felé vettük.  21 órakor megérkeztünk Csongrádra. Mindenki  megörült a családtagjainak, elbúcsúztunk egymástól és ezennel vége lett a romániai kirándulásunknak. Úgy gondoljuk, hogy ezen az úton mindenki örömmel és jókedvvel vett részt.

Csenge, Evelin

E négy napról mesélnek a kiránduláson készített film és fotók is: