Kirándulásunk „Czárán Gyula útján” |
Írta: Domokos Katalin és a 7.f |
2012. május 25. péntek, 14:20 |
Kirándulásunknak a „Czárán Gyula útján” elnevezést adtuk, hiszen a Czárán általa ismert, felfedezett helyek meglátogatása, bejárása jó alkalom a határon túli magyar területek kultúrájának, lakossága hétköznapjainak, szokásainak megismerésére, Bihar megye épített és természeti szépségeinek felfedezésére. Czárán alakja például szolgálhat a nyitottságra, egy jó ügy iránti elköteleződésre, kitartásra, más népcsoportokkal való együttműködésre. Nem utolsósorban: a természetjárás a tanulásnak és a kikapcsolódásnak talán a legegészségesebb kombinációja, amely remélem, több diákunk számára életformává fog válni. A gyerekek útinaplója így örökíti meg az eseményeket: 1.nap 2012. május 17. csütörtök Reggel 7 órakor Csongrádról, a Penny parkolójából indultunk a kirándulásra. A határ átlépése után tanárnő a buszon mesélt a Parcium történetéről, a vidék irodalmi emlékhelyeiről, híres szülötteiről. A 4 órás út után megérkeztünk Nagyváradra. Első állomásunkon a nagyváradi Ady Líceum 7.A osztályos tanulóival találkoztunk. Bemutattuk nekik a prezentációnkat és a videónkat városunkról, az iskolánkról és az osztályról, melyeket napokig készítettünk. Ezek után vendéglátóink is bemutattak egy kisfilmet a nagyváradi várról. Ezzel felkeltették az érdeklődésünket, kíváncsian vártuk a várlátogatást. Miután elbúcsúztunk a nagyváradi diákoktól, kerestünk egy közeli pénzváltót, ahol a forintunkat lejre váltottuk. Sétánk folytatásaként Czárán Gyula mellszobrához érkeztünk, és megkoszorúztuk, hiszen kirándulásunkon az ő útját követve járjuk be Bihar tájait. Utunkat az ebéd után a Szent László Bazilika megtekintésével folytattuk, ahová három hetedik osztályos tanuló - Roland, Alexandra és Peti- kísért el bennünket. Itt megtekintettük Szent László hermáját, láthattuk a bárdját és megcsodálhattuk a barokk stílusú épületet. Ezután a fő utcán egy órás szabadprogramot kaptunk. Lehetett vásárolgatni, palacsintázni, kinek mihez volt kedve. Ezek után összegyűlt a csapat és megtekintettük a színház épületét. Az Astoria falán elhelyezett emléktábla arra emlékeztetett bennünket, hogy Ady itt ismerkedett meg Lédával. Sétánk következő állomása a holdas templom volt. Erről a templomról megtudtuk , hogy az óra tornyában egy 3 m átmérőjű fele aranyozott fele fekete gömb van, amely a hold állását követi. Mindannyiunknak nagyon tetszett ez csodálatos templom. Városnézésünk utolsó állomása a nagyváradi vár volt. Itt három osztálytársunk (Rebeka , Noémi és Zsófi ) bemutatta a vár történetét. Innen már csak egy úti célunk volt, a szállásunk, a Posticum Keresztény Ifjúsági Központ. Ezen a szálláson mindannyian egy szobában aludtunk, ami nagyon jó volt, hiszen így együtt még nem töltöttünk el egy éjszakát. Sokat beszélgettünk, játszottunk, nevettünk, majd a kis csapat nyugovóra tért. Viki, Tekla 2. nap 2012. május 18. péntek Reggel felébredtünk az igen hosszúra nyúlt éjszaka után, ami beszélgetéssel telt. 8 órakor indultunk el a Posticumból. Nagyváradot a 79-es úton hagytuk el és Belényes felé vettük az irányt. Az alföldi táj fokozatosan dimbes-dombossá váltott; focipályákat, teheneket, birkákat láttunk az út mentén. Belényesre érve csatlakozott hozzánk a túravezetőnk, aki az elkövetkezendő napokban helyismeretével, túrázási tapasztalataival lesz segítségünkre. Utunk következő állomásaként Magyarremete határában megálltunk a 400 éves tölgynél. Túravezetőnk mesélt a múlt század tölgyerdőiről és az erdőgazdálkodás mai helyzetéről. A háttérben legelgető tehenek kapcsán beszélgettünk a falusi emberek életmódjáról, az egészséges élelmiszerekről és a tejgazdálkodásról. Napunk fő programja a Czárán-barlang vagy más néven Mézgedi-barlang meglátogatása volt. Miután leszálltunk a buszról, előkészítettük a szemetes zsákot és a gumi kesztyűket, hiszen azt terveztük, hogy út közben összeszedjük a mások által eldobált szemetet. Szerencsére ezt a célkitűzést alig sikerült teljesíteni, hiszen örömünkre alig találtunk eldobált műanyag üvegeket. Egy negyed órás séta után odaértünk a barlanghoz, aminek bejárata a tavalyi kirándulásunk egyik helyszínére, az Istállóskői- barlangra emlékeztetett. Az előkészületek befejeztével elindultunk az izgalmas túrára. Rengeteg érdekes cseppkövet láttunk, melyek egy részét fantázianevekkel láttak el.
Miután visszasétáltunk a buszhoz és megebédeltünk, elindultuk Magyarremetére, hogy megtekintsük az egyik ősi templomot. Ennek falfestményeiről hallhattunk történeteket egy fiatalembertől és megtekinthettük a harangot. Elsétáltunk a tájházhoz, ahol 2 szoba volt, amelyek régmúlt idők emlékeit őrzik. A falu lakói tárgyi adományaikkal tették lehetővé, hogy az idelátogatók megismerjék, hogyan éltek hajdanán. Végül megérkeztünk új szálláshelyünkre, ami nagyon magasan van ( 1100- 1200 méter körül ). Miután elfoglaltuk a szobákat és megvacsoráztunk és mesét néztünk, közös játékkal múlattuk az időt ( kártya, pingpong). És végig vihorásztam Kristóffal, amikor ezt írtam. Jó kedvünk van :) BE CONTINUED….. Levi, Káká 3. nap 2012. május 19. szombat Az új szálláson, a Gaudeamusban töltött este után kipihenten ébredtünk. 9 órakor elfogyasztottuk a finom reggelit és előkészültünk a túrára, mely a Jád völgyébe vezetett bennünket. Fél 11 felé útnak indultunk. Először kocsik által is járt utakon haladtunk végig, hegynek lefelé. Sok kis patak csordogált arrafelé, melyek csobogása és a madarak csicsergése felüdülést jelentett az arra tévedő vándornak. A fenyőfák több méter magasan tornyosultak fölénk. Utunk során számtalan szép virággal találkoztunk, melyek többnyire védett fajok voltak. Körülbelül 3 óra gyaloglás után egy gyönyörű vízesésnél, a Menyasszony fátyla-vízesésnél pihentünk meg, itt fogyasztottuk el az ebédünket is. Szükségünk is volt az erőgyűjtésre, mivel innentől egy meredek ösvényen haladtunk tovább. Gyökerekbe kapaszkodva másztunk a csúszós avaron egyre feljebb és feljebb. Néha megálltunk egy kis időre, hogy kifújjuk magunkat, de túravezetőnket rendíthetetlenül követtük. Kis idő múlva egy újabb vízesésben gyönyörködhettünk. Miközben küzdöttünk a magassággal, eleredt az eső, de mivel mindenki hozott esőkabátot, folytathattuk utunkat.
Egy patak állta utunkat, amin csak kövekre lépdelve, egyensúlyozva tudtunk áthaladni. De a nehézségeknek ezzel még nem volt vége, még hosszú út állt előttünk. Időközben a nap is kisütött, és amikor a hegy tetejére értünk, a kabátokra már nem volt szükség. Egy nagy kanyart kellett még megtennünk, dombra fel, dombról le. Fáradtan és kipirult arccal, sok új élménnyel mentünk vissza a szállásra.
E kalandok után mindenkinek jól esett a kiadós vacsora. Az agyunkat is megedzettük egy totó segítségével, amit nekünk sikerült a legjobban kitölteni. A jutalmunk nem maradt el, mindenki megajándékozhatta magát egy csokival. Vikiék Olival vízminőséget mértek, tanárnőink pedig még sok játékos feladattal színesítették az esténket, így a jókedv garantált volt. A nap végére alaposan elfáradtunk, ezért mindenki örült, amikor végre az ágyba dőlhettünk. Noémi
4. nap
2012. május 20. vasárnap
Reggel kipihenten ébredtünk a tegnapi túra után. 9 órakor az utolsó közös reggelihez láttunk. Ezután összecsomagoltunk és levittük a csomagjainkat a buszhoz, majd elindultunk aznapi első úti célunkhoz, a Csoda-forráshoz. Ott megtöltöttük a palackjainkat a forrásvízzel. Innen egy elágazó út vezetett a Poienii-csúcsra. Utunk első felét egy kikövezett turista útvonalon tettük meg, majd útvonalunk feléhez értünk, ahol megpihentünk egy félórára, elővettük az általunk készített szendvicseket, miközben gyönyörködtünk a csodálatos tájban. Miután feltöltődtünk energiával, nekiláttunk az utunk másik felének. Innen egy sokkal meredekebb és sárosabb útvonal vezetett a hegycsúcshoz. Utunk során a télről megmaradt hóval is találkoztunk.
Amikor a tisztáshoz értünk, megálltunk egy 10 perces pihenőre, hogy kipihenjük az addig megtett utat, utána nekiálltunk , hogy meghódítsuk a hegy leges-legtetejét.
Csenge, Evelin
E négy napról mesélnek a kiránduláson készített film és fotók is:
|