Nem kell tanárnak lenni ahhoz, hogy felismerjük: a mai tizenévesek nagy biztonsággal használják a 21. század számítástechnikai vívmányait, mobiljaikat szinte testük meghosszabbításaként kezelik, csetelnek, blogolnak, világukat megkettőzik a virtuális valósággal.
Küzdeni ez ellen szélmalomharc, a tanítási- tanulási folyamatba való beépítése pedig elkerülhetetlennek látszó szükségszerűség. A kérdés az, hogy mit és hogyan érdemes hasznosítani, melyek azok az egyre bővülő eszközök, lehetőségek, programok, amelyek használata egyrészt motiválja a tanulókat, másrészt olyan készségek, képességek alakítását biztosítja, amelyeknek később felnőtt életükben is hasznát vehetik.
A 2009. október 29-31. között Portugáliában megrendezett eTwinning találkozó nem kevesebbre vállalkozott, minthogy az európai tanárok egy csoportját megismertesse néhány, a mobil technológia használatában rejlő oktatási módszerrel, ötlettel. 

Magyar-történelem szakosként a „Mobil technológia használata kulturális és történelmi örökségünk megismerésében” címet viselő csapathoz csatlakoztam.  Portugál, olasz, svéd, brit, litván, osztrák, török kollégáimmal arra vállalkoztunk,    hogy elsajátítsunk egy módszert, melynek első lépése az volt, hogy a GPS-szel felszerelt PDA-k vagy SmartPhonok segítségével követtünk egy kijelölt útvonalat, és a nevezetességekről fényképeket készítünk az említett eszközökkel.

Munkánk befejező lépéseként szombat délelőtt a csoportok projektötleteket dolgoztak ki, amelyek megvalósításában szerepet kap az előző nap elsajátított módszer.
Csak rajtunk múlik, hogy az ötletekből hány megvalósuló eTwinning project születik.

A tartalmas szakmai program mellett ami igazán különlegessé tette ezt a három napot, az a portugál vendégszeretet. Vendéglátóink közvetlen, barátságos viselkedése, a gyönyörű táj, Sintra szépsége, a finom, különleges ételek, az óceánparton tett kirándulás, a csapat jókedve együttesen gondoskodott arról, hogy felejthetetlenné váljon számomra ez az eTwinning találkozó.