Az 5. f osztály május 24-28. között az osztálytermeket és a padokat hátra hagyva öt napot erdei iskolában töltött Mattyon, a Duna-Dáva Nemzeti Park területén.
Miben különbözik az erdei iskola a hagyományos osztálykirándulástól?    
Egy jó erdei iskola olyan környezetben található, ahol a gyerekek a természettel állandó, közvetlen és aktív kapcsolatban vannak. Cselekvő, felfedező módon ismerkednek a tájjal, annak növény- és állatvilágával, hagyományaival. A táj már nem csak térkép, vagy a Google Earth-ön számítógépes navigációval felfedezhető tájék, hanem izgalmas túrák színtere,  ammoniteszek lelőhelye Villányban, gyönyörű kilátás a Tenkes–hegyről, kék szitakötők, kormoránok lakóhelye a Dráva árterén, csodabogyó ösvény, csipkerózsa, liliomfélék, vad orchideák lakhelye.

Egy erdei iskolai program bővelkedik öntevékeny, felfedezésre alkalmas tanulási helyzetekben. Lehet csuhéból virágot, színes papírból kismadarat készíteni. A közeli tanyán lovagolni, házi állatokat etetni, simogatni, és megbizonyosodni arról, hogy a mangalicák udvarát bizony nem az állatgondozók túrják fel…  
Az út mentén sétálva szembesülhetett minden ötödikes azzal, hogy milyen is az, mikor „feketén bólintgat az eperfa lombja”. Az ormánsági tájházban életre keltek azok az eszközök, használati tárgyak, amelyekről hon-és népismeret órákon tanult a társaság. Kiderült, miben különbözik a kosár és a szakajtó, az eladó lány Arany Családi körében milyen vasalóval simíthatta új ruháját, milyen konyhai eszközzel készítettek vajat eleink, milyen ruhákat hordtak az ormánsági emberek, és hallhattunk arról is, hogy milyen emberi tragédiák húzódtak meg az Ormánságban elterjedt  „egy gyerekes családmodell” hátterében.
Pécsett a Pannónia provinciáról hallott, tanult ismeretek egy része vált ma is élő történelemmé. Megbizonyosodhatunk arról, hogy az ókeresztény sírkamrák méltán a Világörökség részei.
Egy pécsi kirándulás érthetően kötelező eleme a székesegyház.  Janus Pannonius neve, sírja felfedezésének története feltételezhetően sokak emlékeiben rögzült az altemplomi látogatás során, mint ahogyan a dzsámi, a szebbnél szebb felújított épületek látványa is.  
A gazdag programok mellett bőven maradt idő számháborúra, kártyázásra, focira, tollasozásra, táncra, nagy beszélgetésekre.
Gyakorló pedagógusként úgy gondolom, az erdei iskola nem csupán üdvözlendő „divat”, de nem pótolható lehetőség a személyiség egészének formálásában, melyben fontos szerepet játszik a megszokottól eltérő környezet, valamint az a tény, hogy viszonylag hosszabb ideig a nap 24 órájában együtt van egy közösség. Az iskolaitól eltérő, embert, gyereket próbáló helyzetek adódnak, amelyekben láthatóvá válnak egymás erényei, hibái, különleges képességei, az egymásra utaltság előnyei vagy éppen nehézségei.
Végezetül néhány vélemény:
„Én rengeteg élménnyel gazdagodtam és szerintem a többiek is így vannak ezzel”  /Kordás Kristóf/
„Összehangolódott az osztály, örök élmény marad. …Én nagyon élveztem, máskor is visszamennék Mattyra.”   /Jarács Nóra/
„Lehetett az udvaron játszani, kimenni a friss levegőre. … Nagyon tetszett a túra, szívesen megmásznám újra a Tenkest.” /Kurucz Kitti/
„Nagyon finom volt a kenyér. Nagyon szép volt a kazettás mennyezet a református templomban. Benne leszünk a pécsi tv-ben” /Sáfrány Ildikó/
„ Ami tetszett:…. a kézműves foglalkozás előtt, mikor a padoknál beszélgettünk Zsófival és Rebekával /ismeretlen szerző /
  
További képek a galériában láthatók.