A Csongrádi Oktatási Központ, Batsányi János Gimnázium és Szakközépiskola Tagintézménye szervezésében 30 diák és jónéhány felnőtt megint egy élményekben gazdag hetet tölthetett el Ausztriában, ahonnan egy egynapos átruccanást tettünk Olaszországba és Németországba is.
Május 30-án indult a társaság az Innsbruck közeli Tulfesben lévő szállásra, de útközben már megnéztük Kufstein városát, ahol a csongrádi gimnázium névadója, Batsányi János – számos más magyar politikai fogollyal együtt – raboskodott.

A tulfesi szállásunk 1200m magasan volt, s mát itt elkezdtük szokni a szerpentinek bevételét, amit profi sofőrünknek köszönhetően mindig tökéletesen sikerült.
Megérkezésünket követő nap Wattens város híres vállalkozója, Daniel Swarovski tiszteletére létrehozott „Swarowski Kristályvilágok” című múzeumot néztük meg, s elgondolkodhattunk azon, hogy egy alig 8 ezres városkában ötlettel, innovációval hogyan lehet 6000 munkahelyet teremteni és ezzel felvirágoztatni a környéket.
Ezután Schwatz városába mentünk, ahol a középkorban virágzó, de már régóta nem működő ezüstbányát alakították ki turistalátványosságnak és tartottak értékes előadást és bemutatót az akkori bányászok életéről.
Délután a szemerkélő eső ellenére megmásztuk a Wolfsklamm-ot, egy látványos szurdokot, ahol a kanyargó, zuhogó patak mellett kb. 350 lépcső megmászása után egy templomhoz vezetett az út.
Másnap – napsütésre vágyva – olasz Tirolba utaztunk, ahol három gyönyörű várost néztünk meg, Bressanonet (németül Brixent), Bolzanot és Meranot. Bolzano múzeumában látható az 1991-ben az Alpokban megtalált „jégbe fagyott ember”, akit Ötzi néven ismert meg a világ.
Olaszországból egy 2100 m-es hágón vezetett az utunk vissza Tulfesbe, s a hágó csúcsán egy kis hógolyózással szoktattuk magunkat vissza az osztrák oldalon lévő hideg időjáráshoz.
Szerdán Umhausen település „Ötzi falujába” látogattunk, ahol felépítették az 5-6000 éves ember életkörülményeit, kunyhóját, eszközeit, és bemutatták az ősi állatokat, növényeket, temetkezési szokásaikat.
Csütörtök Úrnapja, vallási ünnep, a katolikus Ausztriában és Németországban munkaszüneti nap. A települések apraja-nagyja népviseletben vonul a templomba az ünnepi misére, fúvószenekarok, díszzászlóalj, lövészek emelik az ünnep hangulatát, dicsérve az Urat és a Hazát.
Németország legmagasabb csúcsára, a Zugspitzere a tériszonyos utastársaink is bátran feljöhettek a fogaskerekűvel, majd a drótkötélvasúttal, a ködtől alig lehetett látni a mélységet, de fentről mégiscsak elgyönyörködtünk a friss hóban, a természet erejében, a havas sziklákban, a csúcsra épített keresztben. A hegy lábánál lévő Garmisch-Partenkirchen egy jó órás sétát tettünk és a szép házakon kívül büszkén konstatáltuk, hogy a kirakatok legdrágább cipői budapesti manufaktúrából származik.
Utolsó napunkat Innsbruckban városnézéssel töltöttük, a délutánra kitört nyárban pedig felmentünk az itteni legmagasabb csúcsra, a Hafelakar-ra, ahol már rövid ujjú öltözékben lehetett élvezni a havat, a napsütést, a városra és a környező hegyekre nyíló panorámát. A hazaúton a Melki Apátság barokk templománál búcsúztunk el az osztrák sógoroktól és a határok megszűnése miatt már alig vettük észre, mikor tértünk ismét magyar földre.
Diákjaink minden nap a programokhoz kapcsolódó feladatokat kaptak, amelyeket útközben vagy este  a szálláson megoldottak és németül elmondtak. Reméljük, a tárgyi tudáson, az élményeken túl szókincsük, beszédkészségük is gyarapodott.