A batsányis diákok immáron hagyományosan május utolsó hetében útra kelnek szentesi HMG-s tanulókkal társulva egy kiválasztott német nyelvterületre, ahol megismerkednek a környék természeti és épített látnivalóival, valamint gyakorolják a német nyelvet.
Az idén Passau és környéke volt az uticél. A szálláshely egy Waldkirchen nevű hangulatos kisváros szállodájában volt, ahonnan könnyen elértük a Bajor-erdőt, a Glastsraße-t, azaz az üvegutat, az üveggyártás helyszíneit.

A Bajor-erdő hatalmas területen fekszik, mi Neuschönau felől közelítettük meg, ahol a Baum-Wipfel-Pfad építményén végigmenve csodálhattuk meg az erdőt. Ez egy fából épült ösvény a fák koronájának magasságában, s egy tojás alakú toronyban végződik, ahová még kerekes székkel is fel lehet menni és a fák fölött áttekinteni a vidéket. Ezután az erdőben élő állatok elkerített birodalmát néztük meg, s kis szerencsével láthattunk medvéket, farkasokat, baglyot, stb., ha volt türelmünk kivárni felbukkanásukat.
Az üvegfúvást, az üvegtárgyak javítását és gyártását Bodenmais nevű településen figyeltük meg, természetesen élve a vásárlás, gravíroztatás lehetőségével. Az idegenforgalmis lányok megcsodálhattak sok szép terített asztalt, különleges étkészleteket.
Ugyanezen a településen meglátogattunk egy ezüstbányát, amelynek bejáratához libegővel lehetett felmenni, s autentikus idegenvezetővel megnézni a járatokat, a munkavégzés szerszámait, valamint a sok csillogó ásványt, amiket a kőzetek rejtenek. Ma a turistákon kívül geológushallgatók tanulmányozzák a már bezárt lelőhelyet.
Tittlingben egy az ópusztaszerihez hasonló skanzen található. Ezen a helyen összegyűjtötték és felépítették szinte az egész Németországra jellemző, többszáz éves lakóházakat, templomokat, csűröket és láthattuk az ország legrégebbi iskolaépületét is, amelyben egyúttal helyet kapott a városháza és börtön is.
Saldenburg érdekes természeti jelensége a Wackelstein, azaz az Ingó-kő. Ez egy 50 tonnás kőszikla egy másik sziklára „pottyantva”, amely néhány erőteljes mozdulattal ingásba hozható.
Szerdán Regensburg megtekintése volt a cél, a várost a legészakibb olasz városnak is nevezik lakótornyai miatt. Csodálatos Dóm-ja, a többszáz éves kőhídja, az egységes, régi építésű belvárosa érdemessé tették arra, hogy 2006-ban a Világörökség részévé váljon.
A másik város, amelyet megcsodáltunk, Passau volt. Természetesen leróttuk kegyeletünket első királyunk feleségének, Gizellának a koporsójánál, s a városháza dísztermének festett üvegablakain is találkozhattunk a magyar történelem e jelentős alakjával. Passauban van a világ legnagyobb orgonája. Minden nap 12 órakor félórás hangversenyen hallgathatják az érdeklődők a hangszerek királyának felcsendülését. A három folyó városát hajóról is megcsodáltuk, s a város szépségén kívül egy elegáns hajó kényelmét is kipróbálhattuk, ha csak rövid időre is.
Passau városon kívüli látnivalója a vízerőműnél lévő zsilipezés. Itt a Duna vízszintje akár 12 m különbséget is mutat és a hajóknak be kell úszniuk egy zsilipek által zárt hatalmas medencébe, ahol vízszintet a zsilipek nyitásával-zárásával kiegyenlítik és így tudnak továbbhaladni a hajók.
Waldkirchen városának jellemzője a ház sarkára állított szobor, amelynek korábbi célja az volt, hogy a szekerek ne rongálják meg a szűk utcákban lévő épületek sarkait. Ma látnivalóul szolgálnak. A városka játszótere, csúszdája kicsinek-nagynak egyaránt felhőtlen szórakozást nyújt.
A diákok minden nap feladatot kaptak a kísérő tanároktól az aznapi programhoz kapcsolódóan. A városokban interjút készítettek boltokban, iskolában, az utcán, ill. az adott szókinccsel mondatokat alkottak, megfogalmazták a látottakat. Ilyen módon élesben próbálhatták ki és gyakorolhatták a német nyelvet.
Az utolsó este azonban elmaradt a nyelvtanulás. A házigazdák meglepetés-vacsorát szolgáltak fel, ami bizony órákig elhúzódott. Egy négyszáz éves pincében középkori módon tálaltak, természetesen kézzel kellett enni, s – a hangulat kedvéért – a korra jellemző fejfedőket is adtak, amely bőségesen okot adott a jókedvre, vidámságra.
Azt hiszem, mindenki élményekkel telve ért haza, s a látnivalókon kívül megtapasztalhatta az idegennyelvi kommunikáció örömét is.
Jövőre is szeretnénk egy másik vidéket felfedezni, megismerni.