Iskolánk tanulói február 23-án Diktatúrák örvényében címmel diákkonferenciát és interaktív kiállítást rendeztek, hogy a kommunista és náci diktatúrák bemutatásával, politikai rémtettek és személyes sorsok feltárásával méltó emléket állítsanak a 20. századi diktatúrák áldozatainak. A konferencia előadói olyan diákok voltak, akik egy választott témában önálló kutatómunkát végeztek, és ezek eredményét rövid, prezentációval kísért előadásban ismertették három szekcióban. A témához kapcsolódva Terrorfolyosó is nyílt az első emeleti átjáróban, amelynek kiállított anyagát nemcsak a városi múzeum és a levéltár biztosította, hanem a gimnázium diákjai és tanárai is részt vettek a tárgyi emlékek összegyűjtésében.

– A mai kor embere, különösen a fiatalok értékeket keresnek a körülöttük lévő világban, de nem mindig járnak sikerrel. Ezzel a kiállítással megpróbáltunk egy olyan ajtót felnyitni, amely a fiatalok számára valódi értékeket közvetít: a 20. századi diktatúrák áldozatait, akik kitartásukkal, rendíthetetlen élni akarásukkal mindvégig emberek maradtak. A Terrorfolyosót döntő részben diákok tervezték diákoknak, számítógépek és videós blokkok segítségével, így sikerült egy olyan tanulságos és megrázó tárlatot létrehozni, amelyet a csongrádi általános és középiskolás csoportok több napon át szinte folyamatosan látogattak – foglalta össze az eredményeket Széll Gábor, a rendezvény szervezője, aki a diákok munkáját koordinálta.

– A két hónapon át tartó készülődés és anyaggyűjtés során alaposan megismerhettünk egy olyan korszakot, amely a mi korosztályunk számára történelem, a szüleink és a nagyszüleink viszont ebben éltek. Sok diák éppen a felhívásunk hatására kezdett beszélgetni erről a korszakról a nagyszüleivel, így kerülhettek elő a majdnem feledésbe merült szobrok, okiratok és plakátok – mesélte élményeit Berczeli Alex, aki a sztálini diktatúrával foglalkozó előadásokat irányította.

Staberecz Dóra, a magyar szekció vezetője szerint korosztálytól függetlenül tanulságos és megdöbbentő volt a kiállítás. – Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk már az előkészületek során is, mert megtanultuk, hogyan kell együttműködni és közösen dolgozni ahhoz, hogy egy ilyen rendezvény megvalósulhasson.

– A diákoktól kapott visszajelzések nagyon pozitívak voltak, ami azt mutatja, hogy sikerült felkelteni a fiatalok érdeklődését a 20. századi diktatúrák iránt, egyúttal összefogásra is késztettük iskolánk diákjait és tanárait – hangsúlyozta Horváth Ádám, a náci diktatúrát tárgyaló szekció vezetője.

A kommunista és a náci időszakot bemutató kiállítás tárgyi emlékekkel, irodalmi és zenei részletekkel, valamint személyes beszámolókkal és idézetekkel próbált meg élményszerű ismereteket adni a látogatóknak. A Terrorfolyosó bejáratánál a kommunizmus áldozatainak arcképeiből monumentális keresztet készítettek a diákok, mellette Grüner Miklós holokauszt-túlélő beszámolója hangzott el felvételről, amelyet az auschwitz-i tábor részletes makettja tett még szemléletesebbé. A hitleri Németország politikai jellemzőit plakátokkal, harci sisakokkal és archív felvételekkel ábrázolták a szervezők, az 1956-os forradalom áldozatainak pedig szakkönyvek képei és egy rosszul katapultált repülőgép roncsa állított emléket.

Az internálás megpróbáltatásait Piroska János ceruzarajzaival, a Gulagon eltöltött borzalmas éveket pedig Placid atya beszámolójával érzékeltették a diákok a látogatókkal. Külön szekciót kapott a hazai kommunizmus mindennapjait bemutató fénykép- és okiratsorozat, amelyet a Rákosi- és Kádár-korszakhoz kapcsolódó csongrádi fotók, kitüntetések és szalagok egészítettek ki. A kommunista diktatúra éveiről óriásplakátok, pártigazolványok, plakettek, Lenin-ábrázolások és szobrok tanúskodtak, a sztálini éveket pedig a diktátorról szóló könyvek és korabeli felvételek mutatták be. Különösen hangsúlyt kapott az áldozatok között a nemzet lelkiismerete, Mindszenty József és a száz évvel ezelőtt született Raoul Wallenberg, aki zsidók ezreit mentette meg a haláltól.

– Primo Levi olasz író a holokauszttal kapcsolatban mondta: megesett, tehát megeshet újra. Meggyőződésünk, hogy ha a mai fiatalok ilyen összefogással szerveznek egy kiállítást, amelyet ekkora érdeklődés kísér, akkor a fenti állításnak az ellenkezője teljesül majd, és nem eshetnek meg újra a múlt századi diktatúrák borzalmai – összegezte a kiállítás tanulságait Széll Gábor.